A zene egy kommunikációs tevékenység. A zene erősen szervezett struktúráktól az improvizációs keretekig  a hang különféle komponenseit egyesíti és alkalmazza mint a melódia, harmónia, ütem, ritmus és dalszöveg, gyakran szomorúságot, örömöt, spiritualitást és sok más emberi érzelmet kifejező előadás kontextusában. A zene kulturálisan is érzékeny és kötődik a dal, hangszerelés és zenei stílusok, műfajok és történetek hagyományaihoz, melyek részei egy közösség örökségének. A stílusok és műfajok mindinkább keresztezik a kulturális és nemzeti határokat, és hatást gyakorolnak egymásra, ahogyan azt a „világzene” növekvő területe példázza. A koncerteket és előadásokat helyben tartják meg élőben, de felveszik és feltöltik őket a webre teljes terjedelemben, hogy a globális közösség élvezhesse. Gyakran a dalok szövegeit a rajongók informálisan lefordítják és posztolják. A világ számos területén a dalokat és ritmusokat a szóbeli hagyomány által adta tovább az előző generáció a következőnek. Más kontextusokban a hangjegyzést partitúrák (nyomtatott kotta) komponálására használják, melyeket mások által értelmezhetőek és előadhatóak. Néhány zenei tradíció és műfaj kevésbé a formális kompozíción, sokkal inkább a szabad improvizáción alapul. A romani zenei tradíció a visszatérő motívumok és (vokális és instrumentális) technikák átadásán alapul, melyeket aztán az egyéni improvizáció dinamikusan alakít. A zene akadémiai tudománya, azaz a muzikológia, mely a XIX. végén jelent meg Németországban a „nemzettudat” megalkotásának időszakában, jelenleg sok különböző perspektívát ölel fel: kultúraelmélet, szociológia, antropológia, etnológia, történelem, pszichológia, filozófia, esztétika, stb. Az etnomuzikológia tudománya a zene és tánc szociális és kulturális dimenzióira fókuszál.

A romani zene terjedésének története nemzeteken ível át, a komplex kapcsolatok sokrétű zenei hagyományokat fonnak egybe benne, kezdve az indiaival, közel-keletivel, bizáncival és ottomán törökkel. Ahogyan más romani művészeti és kulturális produkciókban, a romani zene esztétikája nem korlátozódik kizárólag egy nemzetállamra vagy területre, bár néhány stílus és műfaj elterjedtebb bizonyos területeken és nemzetközileg ismertek. Például Spanyolországban a flamenco gitár, dal és tánc leglátványosabban a romani kifejezéshez kapcsolódik. Magyarországon a cigányzenekar (mely vonósokat, klarinétot, cimbalmot foglal magába) elsőként a XVIII. században vált ismertté a verbunkos stílus által, mint később a csárdás, a populáris magyar népzenét a dal- és táncrepertoárba integrálva. Hasonlóképpen az orosz cigánykórus zenéje a XVIII. században, mely rímekre, románcokra és az orosz népdalok repertoárjára épült. Bulgáriában a romani zenészek ünnepségeken és esküvőkön szereztek ismertséget és hírnevet, elsősorban népszerű bolgár és török dalok által meghatározott repertoárral. A romani lăutari a vonósok mellett pánsípot használt, és tarafokban játszották professzionális szórakoztatásként. A XX. században Django Reinhardt (Belgium, Franciaország) bevezette/bemutatta a „cigány szvinget” vagy „manus dzsesszt”, egy műfajt, mely azóta szerte a világon népszerűvé vált. A kortárs romani zene szertágazó, a hagyományostól a népi alapún, popon, rockon, punkon, hip hopon át a rapig és állandóan nő a népszerűsége sok YouTube-ra posztolt dallal. A fesztiválok szintén figyelemre méltó módon megszaporodtak az elmúlt néhány évben, és legtöbbjük, mint ahogyan a Khamoro jelentős zenei elemmel rendelkezik. A zenei hagyományok nem csak a tömegmédián keresztül „utaznak”, hanem a migráció által is. Például néhány jól ismert romani művész Kanadában és az Egyesült Államokban fontos, származási országukban elterjedt romani hegedű, harmonika, zongora, gitár és szintetizátor hagyományokat visz tovább. Végül, a bimbózó előadások mellett, olyan filmek jelentek meg mint a Latcho Drom és a Ha kanyarog az út - Egy cigánykaraván meséi, hogy a zenén keresztül dokumentálják a romani emberek különféle zenei tradícióit a bolygón mindenütt, beleértve a fontos „származási központokat” mint India vagy Törökország. 

Irodalomjegyzék:

Chinyaeva, Elena. "Hostages of their own music." The Patrin Web Journal (reprinted from Transitions, Vol. 4, No. 4 September 1997). 

Georgieva, Nadezhda. "Contestation and negotiation of Romani identity and nationalism through musical standardisation." Romani Studies (16, 1) (Liverpool: Liverpool University Press, June 2006).

Kelly, Eleanor (2012). "Roma Hip-Hop and Rap Emerges Onto World Stage." (Open Society Foundation. 13 September 2012)

Malvinni, David (2004), The Gypsy Caravan. From Real Roma to Imaginary Gypsies in Western Music and Film, New York / London: Routledge.

Randel, Don Michael (ed), The Harvard Dictionary of Music 4th edition (Cambridge: Belknap Press, 2003).

ROMBASE, "Music", University of Graz, Austria. Available online.

Williams, Patrick (1998), Django Reinhardt, Marseille: Éditions Parenthèses.