A tolmácsolástudomány fiatal akadémiai diszciplínája, mely mint olyan csak az 1990-es években alakult ki, még mindig az aktív fejlődés fázisában van. A fordításelmélethez hasonlóan a tolmácsolástudomány történeti evolúciója is a szövegmagyarázatokból és gyakorlati megfigyelésekből fejlődött egy különböző elméleti és empirikus modellekkel, módszertanokkal és paradigmákkal teli nemzetközi interdiszciplináris területté. Valójában a tolmácsolás továbbra is kötődik és merít olyan más diszciplínák hasznos kutatásaiból mint többek között a szociolingvisztika, pszicholingvisztika, pragmatika, diskurzuselemzés, kognitív pszichológia, neuropszichológia, kultúraközi kommunikáció, információs tudományok és mesterséges intelligencia. Számtalan körülmény és esemény járult hozzá a terület alapjainak megszilárdításához. A Paul Mantoux által 1919-ben a párizsi békekonferencián vezetett tolmácsülések után a képzett szinkron-konferenicatolmácsok (Mannheimből és Heidelbergből) a Nürnbergi perben (1945-1946), valamint az újonnan alakult Egyesült Nemzeteken belül vetették be képességeiket. Az 1960-as és 1970-es években Otto Kade és a “Lipcsei iskola” Németországban, valamint Ghelly Csernov és a “Szovjet iskola” Oroszországban foglalkozott nyelvészeti alapú fordítástudománnyal és pszicholingvisztikával, illetőleg a tolmácsolás tanulmányozásával. Danica Seleskovitch és a “Párizsi iskola”, nevezetesen az École Supérieure d`Interprètes et de Traducteurs (ESIT), elméleti és módszertani kurzusokat indított, valamint lefektette a tolmácsképzés alapjait Franciaországban.

A kezdeti lépések elsősorban a konferenciatolmácsolásra fókuszáltak, mind szimultán mind pedig konszekutív módon. A nagyobb konferenciák, 1986-ban (Trieszt, Olaszország), 1994-ben (Turku, Finnország) és 1995-ben (Geneva Park, Kanada) a tudományosabb alapú empirikus kutatás támogatásával a továbbiakban megerősítették ezt a kezdetet. A tolmács szakemberek és akadémikusok közötti legújabb nemzetközi együttműködés különösen termékenynek bizonyult azzal, hogy a nem-nyugati országok mint Japán, Kína és India jelentős gyakorlati hagyományait a nyugati akadémiai diskurzusba emelte. Az 1990-es évek óta a tolmácsolás a közszolgálati területen, például közösségi tolmácsolás, szintén egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Ez a tág kategória magába foglalja a tolmácsokat, akik az egészségügyi ellátásban (fizikai és mentális), kórházakban, bíróságokon, rendőrségen, bevándorlási és menekültügyi meghallgatásokon, iskolákban és sok más szociális terület számára nyújtanak tolmácsolási szolgáltatást. A közösségi tolmácsolás a globális migrációs trendekhez, bevándorláshoz és lokális bevándorlói közösségekhez szorosan kapcsolódva szociológiai és etikai kérdésekben is érdekelt a kognitív képességek és készségek erősítésére szolgáló gyakorlati képzés mellett. A közösségi tolmácsok nem csak a nyelvek és kultúrák között közvetítenek, de a társadalmi, etnikai, faji feszültségek széles skáláját érintik, beleértve a társadalmi és intézményi sztereotípiákat és előítéleteket.

Az akadémiai programok alapításával és a tárgyról szóló publikációkkal jelent meg a kutatás a tolmácsolástudományban. Általában három fő területre fókuszálnak: kognitív feldolgozás, szakmai kérdések és gyakorlat. A tanulmányok a kognitív terheléssel (effort modell), a tolmácsok munkamemóriájával, a tolmácsolás közbeni agyi funkciókkal és aktivációs mintákkal összefüggésben álló nyelvészeti kérdéseket vizsgálnak. A felhasználói elvárások, értékelések és reakciók mint a minőség indikátorai szintén lényeges területei a kutatásnak, ahogyan a tolmácsok szociális szerepei a különböző kontextusokban, a nyelvi irányítottság, valamint a közszolgáltatások számára nyújtott közösségi tolmácsolás során a bevonódás kontra pártatlanság kérdése. A jelentésátvitel, hibák és mulasztások terén mutatott hűség és a pontosság iránti elkötelezettség kérdéseinek fontossága állandó. A XXI. század a tolmácsolási tevékenység és kutatás burjánzásának tanúja. Mindez magába foglalja a jelnyelvi tolmácsolást, párbeszéd vagy távoli tolmácsolást, videó tolmácsolás, a beszédről beszédre (speech-to-speech) fordító rendszerek, az adatgyűjtésre és beszédkorpuszok elemzésére szolgáló eszközök és technológiák fejlesztését. A tolmácsolás fogalmához társított azonnaliság és spontaneitás hasonlóképp új formákat ölt az online kétnyelvű és többnyelvű környezetekben, a szórakoztatástól a tolmács által támogatott egészségügyi segítségig, ami kétségtelenül hozzájárul majd tolmácsolástudomány kutatásához az elkövetkező években.

Irodalomjegyzék:

Baigorri-Jalón, Jesús (2004), Interpreters at the United Nations: A History, Salamanca: Ediciones de la Universidad de Salamanca.

Baker, Mona and Gabriela Saldanha (eds), Routledge Encyclopedia of Translation Studies. 2nd Edition, London / New York: Routledge, 2009.

Gaiba, Francesca (1998), The Origins of Simultaneous Interpretation: The Nuremberg Trial, Ottawa: University of Ottawa Press.

Gambier, Yves and Luc Van Doorslaer (eds), Handbook of Translation Studies. Vol. 1, Amsterdam / Philadelphia: John Benjamins Publishing Company, 2010. Also online. Translation Studies Bibliography Online (2004).

Hale, Sandra Beatriz (2007), Community Interpreting, Hampshire / New York: Palgrave Macmillan.

Pöchhacker, Franz (2004), Introducing Interpreting Studies, London / New York: Routledge.

Pöchhacker, Franz and Miriam Shlesinger (eds), The Interpreting Studies Reader, London / New York: Routledge, 2002.