Az „irodalom” fogalma az emberi történelem során számos különböző árnyalattal gazdagodott. A legkonvencionálisabb értelemben az irodalom olyan munkák halmaza, mely specifikus művészi jellegzetességekre reflektál, felemelve ezt az írott kifejezésmód különleges osztályába. Az osztályzása történhet történelmi időszakok, országok, nyelvek, kultúrák és műfajok alapján. A nyugati tradíció műfajai közé tartozik az eposz, a vers, a színdarab, a novella, a regény, de hasonlóan ezekhez irodalmi értéket tulajdonítanak az esszéknek, memoároknak, életrajzoknak, filozófiai értekezéseknek és vallási szövegeknek is. Az irodalmi megnyilvánulás, kifejezés világszerte hagyományosan a költészet következetesen fontos helyét mutatja. Az irodalmi munkákat gyakran olyan megfigyelhető kritériumok mentén értékelik, mint a forma, struktúra, lenyűgöző írás, irodalmi eszközök és technikák, illetve a közös konvenciók és prioritások. Ezek mindegyike segíti, hogy egy konkrét stílus vagy műfaj szerint megtörténjen a művek meghatározása. Konvenciók és specializált terminusok segítik az irodalomkritikusokat és irodalomelmélettel foglalkozókat az irodalmi művek besorolásában, illetve általánosságban abban, hogy megegyezésre jussanak a művek érdemét és értékét illetően. Az irodalmi filozófiák, ideológiák, iskolák és az ide tartozó módszertanok alapján kiválasztott kritériumok segítenek nekik értelmezni és értékelni az esztétikumot és az innovációt. Ezeket a folyamatokat további eszközök is erősítik. Az irodalmi körök, szalonok, könyvklubok, egyesületek, magazinok, pártfogás, szponzorok, versenyek és díjak egyfajta megerősítési mechanizmusként működnek, mindegyiknek hatása van a kánon, a klasszikusok, a tantervek, és a kulturális tudás formálására és meghatározására. Azon felül, hogy hozzájárul a szóban közvetített kulturális tudás továbbadásához, a 20. század meghatározó volt abból a szempontból is, hogy elismerték a „szubjektivitást” az irodalomról való beszédben. Az olvasónak van fontos szerepe, hiszen ők tevékeny részesei a textuális jelentés megalkotásának a saját aktív olvasói és interpretátori szerepüknek köszönhetően. Végül az irodalomhoz való hozzáférhetőség szintén fontos eleme a társadalmak tudásának és kultúrájának a formálásában, legyen szó történelmi szempontból a kéziratokról, vagy a manapság letölthető ingyenes e-bookokról.

A romani irodalom kategóriáját nem mindig egyszerű meghatározni. Maga a fogalom, a romani „irodalmak”, így többes számban, egyesek szerint pontosabban fejezi ki az irodalmi termelést. Mások, mint például Milena Hübschmannová a romani közösségek évszázados múltra visszatekintő szóbeli hagyományát hangsúlyozza, ami csak az utóbbi időben engedett elsőbbséget az írott szónak, ezáltal változtatva a „csodálatos szavak romani művészetét” (Romano šukar laviben) az alkotás új formáinak finom árnyalataivá. Ahogyan más művészetek képviselői, a romani írók is számos különböző országokban élnek, különböző nyelveken és romani dialektusokon alkotnak. A romani irodalmi írók antológiájának összeállítása már számos kiadásban megindult, stílusbeli, esztétikai, műfaji, történelmi kori, nyelvi és földrajzi kritériumok alapján. Az irodalmi (és színházi) termelés egyik első megnyilvánulása az októberi forradalom utáni Szovjetunióban történt. Az 1920-as és '30-as évek orosz romani irodalmi és színházi hullámának írói közé tartozott többek között  Alexander Vyacheslavovich Germàno, Nina Alexandrovna Dudarova, és Mikhail Bezliudsko. A következő fontos irodalmi időszak huszadik század közepén jött el, a lengyel romani költő, Papùśza (Bronisława Wajs) felemelkedésével, akinek a műveit Jerzy Ficowski írta le és fordította. Az 1960-70-es évek vége, különösen a Prágai Tavasz eseményeit követően, még termékenyebb irodalmi termelést hozott, mely a kelet-európai országokból, illetve a balkáni térségből gyökerezett, de máshol folytatódott, egészen a mai napig. Ide tartoznak írók, többek között a következő országokból: Szlovákia (Elena Lacková, Dezider Banga; Csehország (Margarita Reisnerová); Koszovó (Kujtim Paćaku, Ali Krasnići); Szerbia (Slobodan Berberski, Rajko Đurić, Jovan Nikolić); Magyarország (József "Choli" Daróczi, Károly Bari, Menyhért Lakatos, Béla Osztojkán); Lettország/Oroszország (Leksa Manuś); Belorusszia (Valdemar Kalinin); Románia (Luminiţa Cioabă), Bulgária (Sali Ibrahim); Spanyolország/Franciaország (Matéo Maximoff); Franciaország (Sandra Jayat, Luis Ruiz, Roberto Lorier, Lick, Esmeralda Romanez); Finnország (Veijo Baltzar); Németország (Philomena Franz); Macedónia (Muharem Serbezovski, Ljatif Demir, Iliaz Śaban, Šaip Jusuf); Bosznia - Hercegovina (Hedina Sijerčić); Bosznia/Olaszország (Rasim Sejdić); Olaszország (Alexian Santino Spinelli); Szerbia/Ausztria (Ilija Jovanović); Ausztria (Johann Horvath, Ceija Stojka); Svájc (Mariella Mehr); Spanyolország (José Heredia Maya, Joaquín Albaicín); Egyesült Királyság (Glyn Bramwell Evens-Romany, Charlie Smith); Svédország (Katharina Taikon); Kanada (Ronald Lee) és az Egyesült Államok (Ian Hancock). Ezen írók legtöbbje fordítással is foglalkozik. A romani írók antológiákba kerültek mint például Rromane Lila-Cigány Levelek-Rromani Letters (2003), Антология на ромската поезия-Antologija e Romane Poezijake-Anthology of Roma Poetry – Roma Költészeti Antológia(2002), Baxtaló Divès. Antologia a cura di Santino Spinelli (2001), and Romane Poetongi Antologia (1995). Az első nemzetközi angol nyelvű romani antológiát The Roads of the Roma: A PEN anthology of Gypsy writers (A romák útja: cigány írók PEN antológiája) címmel 1998-ban adták ki, Ian Hancock, Siobhan Dowd és Rajko Đurić szerkesztésében. A Romani Írók Nemzetközi Egyesülete 2002-ben alakult. Kiadtak számos hírlevelet, magazinokat, újságokat, néhányat elszórtan, különböző szervezetek és egyesületek által. Ezekben irodalmi művek és versek részletei is helyet kaptak. A legismertebb romani költészeti verseny az évenként megrendezett Concorso Artistico Internazionale "Amico Rom" Olaszországban.

Irodalomjegyzék:

Bakker, Peter and Hristo Kyuchukov (eds), Publications in Romani useful for Romani language education, 2003.

Books LLC (2010), Romani Literature: Romani Poetry, Romani Writers, Memphis: Books LLC.

Courthiade, Marcel (2007), La Littérature des Rroms, Sintés et Kalés. Compendium à l`usage des étudiants de l`INALCO, Paris: INALCO.

Courthiade, Marcel and Jeanne Gamonet (eds), "La Littérature des Rroms, Sintés et Kalés." Missives (Paris: Société littéraire de La Poste et de France Télécom, 2002).

Đurić, Rajko (2002), Die Literatur der Roma und Sinti, Berlin: Edition Parabolis.

Ion Cioaba Foundation, "Rroma Writers", Romania. online.

Kovacshazy, Cécile (ed), "Littératures Romani : Construction ou Réalité ?", vols 1 and 2 (Nos. 36 and 37), Études tsiganes (Paris: Études Tsiganes, 2009).

Provot, Bernard (ed), "Littérature Romani," (4) Études tsiganes (Paris: Études Tsiganes, 1991).

ROMBASE, "Literature", University of Graz, Austria. Available online.

Williams, Patrick (ed), "La littérature des Tsiganes. Les Tsiganes de la littérature.", vol. 9, Études tsiganes (Paris: Études Tsiganes, 1997)