A vizuális művészet fogalma különféle művészeti formákat foglal magába, beleértve a rajzot, festészetet, szobrászatot, designt és legújabban az új média (és számítógépes) művészetet. A vizuális művészetnek történetileg sok különböző típusa és műfaja van, az akadémiai szépművészettől és vallási művészettől a dekoratív művészetekig és új média installációkig. Hagyományosan a szépség esztétikája, az intellektuális gondolkodás és a mesteri képességek ruházták fel a tárgyat a „művészet” státuszával. A különböző hagyományokban (kultúrákban és történeti korszakokban) a művészet definíciójának kritériumai változtak. A művészettörténészek és kritikusok gyakran megkülönböztetik a „szépművészetet” az „iparművészettől”, utóbbi a funkció és hasznosság céljának prioritását foglalja magába egy absztrakt, intellektuális, kreatív idea vagy koncepció felett. Az intézmények és a vevőkör által támogatott ideológiák történetileg meghatározták az esztétikai sztenderdeket. Hasonlóképp, a történelmi események (háborúk, erőszak és gazdasági tények) átalakították a művészet világhoz való elfogadott viszonyát. A XX. század végén a posztmodernizmus újradefiniálta a „jelentést” a művészetben, az objektívból a szubjektívba mozdítva azt. Így a kortárs művészetekben a létrehozott mű értéke a nézők részvételével rajzolódik ki, akiknek attitűdjei és személyes élményei hozzájárulnak a jelentésteli művészeti tapasztalás létrehozásához. A kortárs világban, mely egyre növekvő mértékben technológiákon keresztül közvetített a vizuális kultúra által, a vizuális művészettudomány nem csak a szociális és politikai történet értelmében igyekszik megérteni a művészeti produkciót, hanem a vizuális szemiotika által is, mely magában foglalja a kép reprezentációban való jelentőségének megértését. Ez maga után vonta a vizuális műveltség fogalmának újragondolását, mely meghatározza, hogy a nézők hogyan ismerik fel, értelmezik és elemzik, azaz „olvassák” a legkülönfélébb képeket.

A mások által való kulturális reprezentáltság évtizedei után, a romani vizuális művészeket most kezdik elismerni saját jogukon a hivatalos, intézményes világkultúrában. Mint művészek gyakorolják azt a legitim jogukat, hogy választhassanak, művészeti alkotásaik a alapvetően a romani kultúra vonatkozásainak tudatos reprezentálására fókuszálnak vagy megjelennek bennük a romani identitások, melyek részét képezik életüknek és tapasztalataiknak. Ahogyan más hagyományosan alulreprezentált etnikai és kulturális közösségek a nemzetközi piacon, a romani művészek továbbra is küzdenek azzal, hogy tudják, műveikre tekintve mások a romani kultúra kevéssé ismert vagy félreértett aspektusainak antropológiai vagy etnográfiai portréit remélik megtalálni. Akárhogy is, a romani művészet az egyén egyedi művészi elképzeléseinek megfelelően változik, miközben változó mértékben reflektál a sokféle nyelvi, kulturális és történelmi dimenzióra, mely a globális romani tapasztalatot alkotja. Ezek magukba foglalják olyan tapasztalatok ábrázolását, mint a porrajmos, diszkrimináció és üldöztetés, valamint az indiai gyökerekkel, utazással és nomadizmussal társított szimbólumok. Jól ismert romani művészek: Ceija Stojka (Ausztria), a Stojka család holokauszt túlélője, Karlis Rudevics (Lettország), Gabi Jimenez (Franciaország), Balázs János (Magyarország), Szentandrássy István (Magyarország), Daniel Baker (Anglia), Katarzyna Pollok (Ukrajna/Lengyelország), Sandra Jayat (Olaszország), Bruno Morelli (Olaszország), and Helios Gómez (Spanyolország). A magyar festő Ádám Zoltán romani portrésorozatával szerzett hírnevet. A magyar roma Junghaus Tímea művészettörténeti perspektívából írt a romani festőkről. Legújabban a Velencei Biennálén (2007) a Roma Pavilon a romani művészek helyszínévé vált. Sok romani festő egyúttal ír, különösen költeményeket. Lynn Hutchinson Lee romani művész jól ismert a műalkotásairól és költeményeiről Kanadában, és Hedina Sijerčić romani íróval és másokkal együtt részt fog venni a "Call the Witness" projektben a 2011-es Velencei Biennále Második Roma Pavilonján.

Irodalomjegyzék:

ACB Galéria (ed), Ádám, Zoltán. Festmények-Akvarellek-Rajzok. 2002-2004, Budapest (2004).

Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület (ed), Alkotások Az - Erdős Kamill Cigány Múzeum - Képzőművészeti Anyagából, Pécs (2005).

Courthiade, Marcel (ed), "Un peintre rrom de Hongrie: Balázs, János (1905-1977)", Missives (Paris: Société littéraire de La Poste et de France Télécom, 2002) (225) 48-49.

Kerékgyártó, István (2007), Szentandrássy István, Budapest: L`Harmattan Kiadó / Kossuth Klub.

ROMBASE, "Personalities", University of Graz, Austria. Available online.

Stoffers, Nina, "Review: The forgotten Europeans. Art of the Romanies, Romanies in art; Modernity from Tradition. Perspectives on Romani/Gypsy cultures", Romani Studies (Liverpool: Liverpool University Press, June 2010) (20, 1) 94-99

Stokstad, Marilyn (2002), Art History. 2nd Edition. Vols 1 & 2, Upper Saddle River: Prentice-Hall, Inc.