A “nemzet” általában olyan emberek közösségét írja le, akik egy közös kormányzat által politikailag szervezett terület lakói, más szavakkal ez a “nemzetállam”. Hasonlóképpen jelöli az embereket, akiknek közös a történelmük, valamint nyelvi és kulturális hagyományaik. A “nemzet” nem mindig szinonimája a “nemzetállamnak”, például ahogyan azt a 2006-ban Katalónia Spanyolországon belüli, Québec Kanadán belüli nemzetként való elismertetése érdekében indított mozgalmak is tükrözik. Fizikai, földrajzi terület vagy anyaország hiányában, a “nemzetnek” fogalmilag más meghatározásokon kell alapulnia ahhoz, hogy emberek egy sajátos csoportjának nyelvi és kulturális jogait jelölje és elismerje. Néha bonyolult helyzet alakul ki, ha a nemzeti állampolgárság magában foglalja a "nemzettel” kapcsolatos etnikai és kisebbségi különbségek minimalizálását vagy megsemmisítését. A politikai elismerés szükségszerűsége még nagyobb jelentőségű akkor, amikor a  nyelv fennmaradása érdekében végzett nyelvi tervezés vagy a fenntartható nyelvi fejlődést támogató politikák élveznek elsőbbséget, különös tekintettel arra, hogy a modern kolonizáció és globalizáció hozzájárult majdnem a Föld felének, hozzávetőlegesen 7000 nyelvnek a veszélyeztetéshez.

Bár léteznek korábbi erőfeszítések, az 1971-es évet alapvető dátumnak tekinthetjük a modern romani nemzeti törekvések történeténében. a href="http://www.reocities.com/~patrin/history.htm" target="_blank">I. Roma Világkongresszuson Londonban kiválasztották a zászlót, mottót és himnuszt, és április 8-át a Nemzetközi Roma Nappá nyilvánították világszerte. Ezek a szimbólumok egy modern nemzeti identitást tükröznek, egybeoldvadnak olyan többszázéves szóban hagyományozott kulturális tradíciókkal mint a Romaniya (romani jog) vagy Romanipe és a Kris (bírói tanács), melyek hozzájárultak a társadalmi koherencia és kohézió fenntartásához a romani családokban és közösségekben majdnem 1000 évig. Az 1970-es évek eleje óta a romani szerveződések és mozgalmak különbözővé váltak koncepcióik, stratégiáik és akcióik tekintetében. Több egymást követő Roma Világkongresszus került megrendezésre. 1978-ban a II. Roma Világkongresszuson Genfben létrehozták a Nemzetközi Roma Szövetséget (prágai központtal). A Roma Nemzeti Kongresszus az 1980-as években jött létre, székhelye Hamburgban, Németországban van. Az Európai Unió létrehozása és későbbi bővítései arra sarkallták a non-profit szervezeteket és másokat (CoE Roma and Travellers, ERTF, ERIO, ERRC, stb.), hogy a romani kisebbségi jogok vizsgálatára összpontosító kezdeményezéseket szervezzenek és hajtsanak végre Európában.

A globalizáció és a közösségek között világszerte egyre növekvő kapcsolódások ellenére az aktivisták látomása nem csak egy  közös történelemben gyökerező és a bolygón mindenütt sokféle helyi és nemzeti történelemhez kötődő romani “nemzetről” szól, hanem emberek egyéni és kollektív jogairól az alapvető emberi jogok jegyében. Ezek a jogok azok – ahogy az Egyesült Államok Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata lefekteti, és amely romani nyelvre is le lett fordítva –, melyek alapjául szolgálhatnak az előítélet, diszkrimináció, rasszizmus és üldöztetés elleni harc és a megfelelő lakhatás, tiszta víz, egészségügyi szolgáltatások és az oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférésről gondoskodó törvénykezés megteremtéséhez és érvényesítéséhez.

Irodalomjegyzék:

Garo, Morgan (2009), Les Rroms. Une nation en devenir ?, Paris: Éditions Syllepse.

Karanth, Dileep (ed), Danger! Educated Gypsy. Selected Essays. Ian Hancock, Hertfordshire: University of Hertfordshire Press, 2010.

Kenrick, Donald (2004), The Romani World. a historical dictionary of the Gypsies, Hertfordshire: University of Hertfordshire Press.

O`Nions, Helen (2007), Minority Rights Protection in International Law. The Roma in Europe, Hampshire: Ashgate Publishing Ltd.

Patrin, "A Brief History of the Roma", retrieved on 4 Sept 2011 at http://www.reocities.com/~patrin/history.htm.

Sigona, Nando and Trehan, Nidhi (eds), Romani Politics in Contemporary Europe. Poverty, Ethnic Mobilization, and the Neoliberal Order (New York: Palgrave Macmillan, 2009).

Vermeersch, Peter (2006), The Romani Movement. Minority Politics & Ethnic Mobilization in Contemporary Central Europe, New York, Oxford: Berghahn Books.

Weyrauch, Walter O. (ed), Gypsy Law. Romani Legal Traditions and Culture(Berkeley: University of California Press, 2001).