A romani csoportok Indiából való indulásuk ideje óta több mint 50 országba vándoroltak be és telepedtek le világszerte. A népességüket 10 és 14 millió közöttire becsülik a világon. Hagyományosan a legtöbb tudós többnyire ahhoz az elmélethez ragaszkodott, miszerint egy nagy, tömbszerű csoport vándorolt ki Indiából az V. és X. század között Anatóliába, aztán tovább a Balkánra és Európába, ahol a más nyelvekkel és kultúrákkal való érintkezés az eredeti romani nyelv/kultúra fragmentálódásához vezetett. A mai tudomány ugyanakkor egy újabb elméletet támogat, miszerint sokféle kisebb csoport a korai XI. századi Gaznavida inváziók folyamán különböző időszakokban folyamatosan kezdett el kivándorolni Indiából, és csak később, a XI-XII. század folyamán, Anatóliában való tartózkodásuk során, további vándorlásuk előtt alakult ki egységes etnikai identitásuk. Míg a hagyományos elméletek ugyancsak fenntartották azt is, hogy a korai romani csoportok művészeket és szórakozatókat foglaltak magukba, addig az újabb elméletek konkrét katonai eredetet ajánlanak, nevezetesen a Rádzsputokra vezetik vissza származásukat. Mindazonáltal úgy tűnik, a romani családok és nemzetségek a korai időktől kezdve foglalkozásaik szerint lettek meghatározva, munka- és szakmatípusok szerint, a helyi gazdaságoknak és lehetőségeknek megfelelően.

Ettől függetlenül, és attól, hogy a történeti nyelvészek a romológiában továbbra is vitatják az eredet alapvető kérdéseit, van néhány paraméter, mely alkalmas arra, hogy a korai romani történelemben kalauzoljon minket. Először is, a romani Indiából származik és a nyelv az indoárja nyelvekre vezethető vissza. Ha a romani emberek nem egy egységes nyelvet beszélve hagyták el Indiát, akkor valószínűleg a szanszkrit elemeken felül leginkább több ind prakrit nyelvből lexikai és grammatikai vonásokat kölcsönözve érintkeztek. Másodszor, Indiából kivándorolva és útközben jelentős szókincset sajátítottak el együttesen a perzsa, kurd és örmény nyelvből, illetve legnagyobb mértékben a görög nyelvből Anatóliában való tartózkodásuk során, a Bizánci Birodalom idején. Azokat a csoprotokat kivéve, melyek nagyon korán kivándoroltak Anatóliából, az indiai után a görög eredetű szavak alkotják a második legnagyobb százalékban előforduló Európa előtti eredetű szavakat majdnem minden romani dialektusban. Harmadszor, úgy tűnik, Anatóliából jókora csoportok  vándoroltak először a Balkánra (XIII. század), aztán észak felé és Európába (XIV-XV. század) és végül a XIX. század végén a korábban Moldva és Havasalföld (ma Románia) Oszmán Birodalom által elfoglalt fejedelemségeiből, a rabszolgaságból Amerikába és Ausztráliába. Néhány romani csoportot már a XVI. században, a gyarmatosítás idején áttelepítettek Amerikába.

Irodalomjegyzék:

Bakker, Peter and Kyuchukov, Hristo (eds), What is the Romani language?(Paris / Hertfordshire: Centre de recherches tsiganes / University of Hertfordshire Press, 2000).

Fact Sheets on Roma, Romani Projekt, Council of Europe. Retrieved 3 Sept 2011 from: http://romafacts.uni-graz.at/index.php/history/early-european-history-first-discrimination/arrival-in-europe

Fact Sheets on Roma, Romani Projekt, Council of Europe. Retrieved 3 Sept 2011 from: http://romafacts.uni-graz.at/index.php/history/second-migration-intensified-discrimination/second-migration

Karanth, Dileep (ed.), Danger! Educated Gypsy. Selected Essays. Ian Hancock (Hertfordshire: University of Hertfordshire Press, 2010).

LeBas, Damian and Acton, Thomas (eds), All Change! Romani Studies through Romani eyes (Hertfordshire: University of Hertfordshire Press, 2010).

Marsh, Adrian and Strand, Elin (eds), Gypsies and the Problem of Identities. Contextual, Constructed and Contested. Transactions Vol. 17 (Istanbul: Swedish Research Institute in Istanbul, 2006).